A napokban írtam az elhízottságról és blog bejegyzésemben azt jegyeztem meg, hogy a BMI magas értéke nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki elhízott lenne. Írtam azt is, hogy a magas BMI korai halálhoz vezet. Ez utóbbi állításomat cáfolja meg részben egy új, a New Brunswick-i Rutgers Institute for Health által végzett kutatás. A kutatás a túlsúlyossággal foglalkozik, az elhízottak és kórosan elhízottak esetében továbbra is fennáll a korai halál kockázata.
Egy nagyszabású amerikai tanulmány szerint a túlsúlyos, de nem elhízott embereknél valamivel alacsonyabb volt a vizsgált időszakon belüli halálozás kockázata, mint az egészségesnek vélt testsúlyúaknál. A túlsúlyosnak minősített testtömegindex nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki egészségtelen.
A túlsúlyosság talán mégsem olyan rossz az ember egészségére nézve. A legújabb bizonyíték egy nagyszabású vizsgálatból származik, amelyben a túlsúlyosnak, de nem elhízottnak minősített embereknél valamivel alacsonyabb volt a halálozási arány, mint az ideálisnak vélt testsúlyúaknál – ami arra utal, hogy túl alacsonyan határozták meg azt a küszöböt, amelynél az egyéneket túlsúlyosnak minősítik.
Az nem vitatható, hogy a nagy testsúly káros az egészségre, de nem világos, hogy mikortól kezdődnek az egészségügyi kockázatok. Az orvosok általában azt tanácsolják, hogy fogyjanak, ha magas a testtömegindexük (BMI), amely a kilogrammban kifejezett testsúly és a méterben kifejezett magasság négyzetének hányadosa.
A legtöbb országban az egészséges testsúlyt 18,5 és 24,9 közötti BMI-értéknek tekintik. A 25 és 29,9 közötti BMI túlsúlyosnak, a 30 és afeletti pedig elhízottnak számít. Ezek a küszöbértékek azután váltak orvosi ortodoxiává, hogy a WHO, azaz az Egészségügyi Világszervezet 1997-es jelentésében idézték őket.
A korábbi kutatás akkor keltett hullámokat, amikor megállapította, hogy azoknál az embereknél, akik valamivel az „egészséges” 25-ös küszöbérték felett vannak, valamivel alacsonyabb lehet a halálozási arány, mint a vékonyabbaknál. De sok ilyen tanulmány régi és akkor készült, amikor az emberek általában karcsúbbak voltak, és a résztvevők nem voltak etnikailag sokfélék – mondja Aayush Visaria, a New Brunswick-i Rutgers Institute for Health munkatársa.
E problémák megoldása érdekében a kutatócsoportja egy újabb, 1999-ben kezdődött tanulmány adatait elemezte, amely mintegy 500 000, ismert magasságú és súlyú, etnikailag sokszínű amerikai felnőtt túlélését követte nyomon 20 éven keresztül.
A 25 és 27,4 közötti BMI 5 százalékkal alacsonyabb halálozási kockázattal járt ebben az időszakban, mint az egészséges testsúlyúak 22,5 és 24,9 közötti BMI-je. A kissé magasabb, 27,5 és 29,9 közötti BMI még jobbnak tűnt, és 7 százalékkal alacsonyabb halálozási kockázattal járt.
Az ilyen jellegű tanulmányok egyik kritikája, hogy a túlsúly látszólagos előnye lehet, hogy csak egy félreértelmezés, amelyet az okoz, hogy azok az emberek, akik fogynak, amikor betegek, nagyobb valószínűséggel halnak meg.
Az új kutatásban azonban ez a minta akkor is megfigyelhető volt, ha a vizsgálatba való belépést követő két éven belül meghaltakat kizárták a számadatokból.
Visaria szerint korai lenne azt a következtetést levonni, hogy a jelenleg túlsúlyosnak minősített BMI jobb, mint az egészséges testsúlyúaké, mivel az ehhez hasonló populációs vizsgálatok torzíthatják az eredményeket. „Még nem vagyunk biztosak abban, hogy ez valóban értelmezhető” – mondja. „Helyesebb üzenet az, hogy a BMI összességében csak nem jó mutatója a halálozási kockázatnak – más tényezők, például a testzsír eloszlása is fontos szerepet játszik”.
Katherine Flegal, a kaliforniai Stanford Egyetem munkatársa, aki az elsők között volt, akik kimutatták, hogy a kissé túlsúlyosnak minősített testsúly alacsonyabb halálozási kockázattal jár, azt mondja, hogy a túlsúlyos és elhízott testsúly jelenlegi küszöbértékei önkényesek. „A természet nem szép, tiszta számokkal szerveződik – ezek egyértelműen számjegyes preferenciák, amikor olyan számok vannak, mint a 25 és a 30” – mondja.
Júniusban az Amerikai Orvosi Szövetség azt tanácsolta az orvosoknak, hogy a BMI-t nem szabad elszigetelten használni az emberek súlyának értékelésére, hanem más tényezőkkel, például a derékkörfogattal és más egészségügyi mérőszámokkal együtt kell figyelembe venni.
Roy Taylor, a Newcastle-i Egyetem munkatársa szerint a BMI-t a népesség egészségi állapotának felmérésére fejlesztették ki, és nem szabad arra használni, hogy egészségügyi tanácsokat adjanak az egyéneknek.
Hivatkozás:
PLoS One DOI: 10.1371/journal.pone.0287218