Lego festő vagyok. Újságíró vagyok. Tervező vagyok.

Kovács Zoltán vagyok,
de amúgy csak zolikovacs.

Rólam

Nálam az ötlet az a kis dög, amelyik eleinte semmit nem kér, csak egy tenyérnyi helyet a fejemben, aztán mire észbe kapok, már emberek dolgoznak rajta, Kínában gyártják, én pedig a saját életemben próbálok elférni mellette.

Pedig az elején még olyan ártatlan volt, elnézegettem, forgattam magamban, hogy nahát, ilyen még nincs.

Hát most
már van.

Tessék, lehet vele bajlódni.

Az ember azt hinné, egy idő után megtanulom békén hagyni a világot. Hiszen nagyjából működik, forog, reggelente kinyit a pékség, igazán nem szorul rá, hogy megint kitaláljak bele valamit. Csakhogy engem éppen az a rés érdekel, ahol még nincs semmi, de már majdnem látom, mi lehetne, és onnantól hiába próbálok másfelé nézni, az a valami jön velem.

Így kerülnek elő belőlem tárgyak, képek, történetek, és így kerülök én időnként a saját ötleteim alá. Olyankor kimászom, leporolom magam, és megpróbálom leírni, mi a franc történt.

Ezekből van ez az oldal.
Belőlem meg ez van.

Négy terület, egy gondolkodás