Nem véletlenül kapta ez a festmény a „Singularity” címet. Úgy érzem, hogy nincs olyan, hogy jövő vagy múlt, csak a jelen. Nincs rossz vagy jó, csak mi magunk. Az ember élete, boldogsága és szenvedése, végtelen távolságból nézve, csak egy apró pont, egy szingularitás. De egyben végtelen kiterjedés is, egy ismeretlen mélység, amely fekete lyukként szívja magába a valóságot. Az eseményhorizont mindennapi életünk válaszfala, ahol a valóság elválik a képzelettől, és a képzelet elnyeli a valóságot.
Ez a Lego-festmény, a „Singularity” ezt ábrázolja, a lelkemnek legjobban megfelelő formában, Lego-darabkákba öntve.