Most jöttem ki a moziból a Barbie című filmről. Hűha, akik készítették a filmet, azok rendesen betéptek! De a kocka kis agyamat a Barbie World fizikája kezdte el foglalkoztatni.
Ez egy bevételi csúcsokat ostromló hét Hollywood számára: az írók és színészek nagyszabású sztrájkja közepette két potenciális kasszasiker is ugyanazon a napon kerül bemutatásra: Christopher Nolan Oppenheimer és Greta Gerwig Barbie című filmje.
Az előbbi egy olyan férfit ábrázol, aki a fizika segítségével alakította át a világot. Az utóbbi egy olyan nőt ábrázol, aki egy olyan világban él, amely teljesen ellentmond a fizika törvényeinek.
Oppenheimer világa a miénk, amelyet az évszázadok óta tanulmányozott fizikai törvények diktálnak. De vajon milyenek lehetnek Barbie világának fizikai törvényei?
A filozófusok metafizikailag lehetséges világokkal kapcsolatos összes kutatása ellenére Barbie rózsaszín és műanyag univerzuma megérdemli a szemlélődést. Számtalan vita folyt Barbie divatérzékéről, de az univerzumának fizikai működésével alig foglalkoztak. Sokan elgondolkodtak Barbie ikonikus sminkjén, de az univerzumának fizikai felépítésén nem.
És bár egyetértek azzal, hogy ha Barbie testalkatát a saját testünkhöz viszonyítjuk, az káros lehet valakinek az önképére, de azt hiszem, fontos megjegyezni, hogy maga Barbie soha nem állítja, hogy ő a mi világunk része. Sőt, ahogyan azt a dalban megörökítették, tudjuk, hogy ő “egy Barbie-lány egy Barbie-világban”, mely világnak a fizikai paraméterei valószínűleg eltérnének a miénktől.
A tudományos elméletalkotás gyakran megköveteli tőlünk, hogy olyan lehetőségekkel foglalkozzunk, amelyeket korábban soha nem gondolt át. A filozófiában és az elméleti fizikában gyakran alkalmazunk gondolatkísérleteket olyan elméletek következményeinek feltárására, amelyek gyakorlati igazolása nem lehetséges. Schrödinger macskája, Wigner barátja és az Einstein-Podolsky-Rosen-paradoxon mind olyan gondolatkísérletek példái, amelyek a kortárs fizika alapját képezik. Különösen a kozmológiában a tudósoknak a kísérletezésünket meghaladó csillagászati léptékekben kell elméleteket alkotniuk. A kortárs kozmológusok modelleket használnak az alapvető állandók variálására ahhoz, hogy más lehetséges univerzumok lehetőségével kísérletezzenek.
Természetesen nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre a Barbie-világ fizikai paramétereiről. Úgy tűnik, hogy ok-okozati és időbeli szempontból elszakadt a miénktől, akárcsak a húrelmélet egyes modelljei által feltételezett univerzumok. Az a kevés információ azonban, ami rendelkezésünkre áll, lehetővé teszi számunkra, hogy lenyűgöző következtetéseket vonjunk le a Barbie világ alapvető működésére vonatkozóan.
Barbie, ha emberi méretre méreteznénk, 175 cm magas lenne, és 50 kilogrammot nyomna. Ez a mi univerzumunkban vészesen alultápláltnak tűnne. Gebének. Pedig a súly az csak is Földünk gravitációjának függvényében értelmezhető. Lehet, hogy Barbie párhuzamos univerzumban elhelyezkedő világában más gravitációs állandó érvényesül, ami miatt a súlya is más lenne. Vagy talán a Barbie-világ gravitációs eltérése okozza azt, hogy a testek eleve másképp fejlődtek ki azon a világon.
Amikor a Barbie világot vizsgáljuk, furcsa és zavarba ejtő fizikai törvényszerűségeket láthatunk. Például a Barbie és húgai: Az elveszett kutyusok című filmben Barbie világa furcsa, nem newtoni tulajdonságokat mutat. Az egyik jelenetben egy kutya lovagol egy lovon. Ahelyett, hogy a tehetetlenség hatása miatt a ló hátára az elrugaszkodásának helyére esne vissza kutyusunk, ő hátrafelé repül, miközben a ló tovább halad előre. Ez összhangban van Arisztotelész lebutított fizikai elméletével, amely nem számolt Newton első mozgástörvényének hatásaival. Ezt láthattuk a Barbie filmben is, amikor Barbie napjának indulásakor falak nélküli házából hanyag eleganciával a 2. emeletről a kocsijába siklott alá. A gravitáció leghalványabb jelét nélkülözve.
A Barbie-világ éghajlati viszonyai szintjén homályába burkolódznak. Barbie-t láthatjuk vezetni rózsaszín kabriójában, gyanúsan tökéletes hajjal. Vajon a Barbie-világ egy szél nélküli világ? A szél azért keletkezik, mert a szárazföld feletti levegő másképp nyeli el a nap hőjét, mint a víz feletti, és ez légmozgást okoz. Mire utal ez Barbie világának levegője esetében? Hogy az egyenletesen nyeli el a hőt, függetlenül attól, hogy hol van, vagy hogy állandó a sűrűsége? Aztán ott van a Barbie álomháza. Úgy tűnik, hogy a ház nincs földrengésbiztosra építve – ami arra utal, hogy a Barbie-világ Malibuja nemcsak más éghajlati viszonyokkal, hanem a miénktől vadul eltérő geofizikai tulajdonságokkal is rendelkezik.
A Barbie-álomházak többsége különös építészeti jellemzőket mutat. Összecsukhatóak, kettéoszthatóak, nyitott, egymás felé néző helyiségekkel. Ez még inkább megerősíteni látszik azt a hipotézist, hogy Barbie egy szélcsendes, ráadásul csapadékmentes világban él. Az, hogy hogyan működik a víz körforgása a Barbie-világban, furcsán elhanyagolt téma, ahogyan az is, hogy milyen pszichológiai hatása van annak, ha valaki hosszú távon él ezekben a kirakatszerű otthonokban.
Barbie, akárcsak mi, szénalapú életforma: a műanyag egy nagy molekulasúlyú szerves polimer, amely 80 százalékban szénből áll. Annak azonban, hogy a műanyag az élet elsődleges építőeleme, minden bizonnyal érdekes következményei lennének.
Nyilvánvalóan sok munka vár még a Barbie-univerzum elfeledett rejtélyeinek megoldására, és ez magára Barbie-ra is vonatkozik. Ő rendkívül eredményes egyszerre asztrofizikus, mérnök és űrhajós. Míg J. Robert Oppenheimer eredményeiről sokan a film révén értesülnek, ne feledkezzünk meg Barbie eredményeiről sem – az ő karrierje az 1959-es debütálása óta 64 éve tart, míg Oppenheimer csupán 44 aktív évet töltött a szakmában.
A Mattel Barbie-járól mint feminista hősről vagy a patriarchátus eszközéről folytatott vitáinkban szem elől tévesztettük, hogy ő nem csak a Mattel Barbie-ja. Ő a miénk, az enyém, az unokatestvéremé, a tiéd és a te gyerekedé. Amíg a vele játszó gyerekek, Ken és akárki új világokat álmodhat meg, addig az a világ lesz a valóság, amit ők alkotnak. Ez az ereje Barbie-nak!
