A LEGO, az egymásra rakható műanyag kockák halmaza, amelyet mindannyian jól ismerünk és szeretünk, 1958-ban debütált. Azóta a gyerekek közelében élő emberek megtapasztalhatták azt az értelmezhetetlenül fájdalmas sokkot, amikor mezítláb ráléptek egy elkóborolt LEGO darabra. Manapság már eléggé ismert átkozódás az, ‘Hogy lépnél LEGO-ra hajnal kettőkor!’. A bosszúval ás átokkal teli mondat körülbelül 2009-től kezdve népszerűvé vált a chatcsoportokban és egyéb internetes fórumokban.
De miért olyan fájdalmas amikor LEGO-ra lépünk? A LEGO kockák kialakításuknak és anyaguk fizikai paraméterei miatt nagyon erős, nyomás és deformálódás mentesek. Amikor rálépsz egy-egy Lego kockára, amelynek éles sarkai és hegyes részei egyáltalán nem engednek a tested súlyának, a lépés és súlyod ereje nem tud máshova távozni, mint vissza a lábadba.
Az emberek lába nagyon érzékeny: annak ellenére, hogy állandóan rajtuk állunk, a lábak a kezekkel, az ajkakkal és a nemi szervekkel együtt a legérzékenyebb testtájak közé tartoznak, azonnal reagálnak a fájdalmas ingerekre és érintésekre. Minden egyes emberi talp akár 200 000 egyedi fájdalom érzékelő receptorral rendelkezik, amelyek folyamatosan információkat küldenek vissza az agyunkba, és lehetővé teszik számunkra, hogy szükség esetén öntudatlanul kiigazítsuk járásunkat.
De az aztán nem jelent túl nagy előnyt akkor, amikor egy LEGO darabra lépünk. Azért fáj annyira, ha egyetlen LEGO darabra lépünk, mivel a lépés és súlyunk által keletkező nyomás, energia egyetlen pontban jelentkezik. Persze ha több darab LEGO-ra lépünk, akkor ez az erő szétoszlik, de akkor sem éppen kellemes érzés. Ilyenkor a súlyeloszlás segít, de semmiképpen sem élvezetes.
